Utazásaimhoz bevezetõ
Felkészülés
A felkészülésem szeretném két részre bontani. Ezek közül az egyik az utazás szeretete és tisztelete és
a másik pedig a felsõbb kérések iránti elkötelezettségem. Mind a kettõ téma szükséges az útjaimhoz.
Az utazás szeretete és tisztelete - Nem tudom megmondani, hol is kezdõdött a felkészülésem. Talán már
gyermekkoromban. Általános iskola felsõ tagozatában az iskola után
elmentem megebédelni a Hollerba. Miután elég messze voltm, már oda is
kerékpárral mentem. Sok tanulnivaló nem volt abban az idõben. A délutánjaim nagy
részét kerekezéssel töltöttem. Rendszeresen jártam a Hármas-Körös völgyét. Az
idõszaknak megfelelõen voltak kedvenc helyeim. Télen például gyakran megnéztem a
csapatba verõdött erdei fülesbaglyokat. De ezen kívűl gyakran megfordultam a
szomszédos településeken is, mint Dévaványán, Körösladányban, Mezõtúron, a
nagyszüleimnél Mezõberényben. Rengeteg idõtt töltöttem a szabadban. Ez a
gimnázium befejezéséig tartott.
Az általános iskola földrajz óráin abból lehetett 5-öst kapni, ha vki a vasúti menetrendet gyorsan és jól tudta használni. Nos én elég sokat begyűjtöttem.
Ezt követõen két vasúti körutazást sorolok ide. Az egyik Nagy-Británia területén, a másik Németországban történt.
Nagy-Britániában 2 hétig tartózkodtam egy továbbképzésen, de vmiért ugyanazt az anyagot adták le, mint amit az elõzõ tanévben otthon megtanultunk. Szerdáig volt türelmem. Aznap vettem egy hetes vonatjegyet csütörtöktõl és irány az égalja. Ha a közelben vonatoztam, akkor éjszakára visszatértem a társasághoz. 3 napra voltam távol. Akkor eljutottam Skóciába és Észak-Írországba. Itt indultak a kalandok. Ma is köszönöm Inverness állomásfõnökének, hogy éjszakára ott aludhattam a váróteremben. Fűthetõ helység volt és éjszakára rámzárták az ajtót. Reggel az elsõ vonat indulása elõtt nem sokkal jöttek ébreszteni, mint ahogy abban megállapodtunk. Jártam Thurso-n, ami a legészakibb vasúttal járható település. A felhõk olyan alacsonyan voltak, hogy akár meg is lehetett simogatni a hasukat. A következõ éjszaka inkább felültem a Larne-ba menõ kompra. Holyhead, a vasútállomástól túl messze volt. A vasútállomás, a kikötõ pedig éjszakára nem tünt elég biztonságosnak. Szerencsére a nemzetközi tanári igazolvány ott, a kompra érvényes volt.
Az Angol Vasútak térképének
forrása:
http://www.nationalrail.co.uk/system/galleries/download/print_maps/uk.pdf
A pirossal jelölt vonalakat ebben a 6 napban jártam be. Abban az idõszakban a brit
vasutasok minden szerdán sztrájkoltak. A sötétkékkel jelölt vonalakat egy másik
évben jártam be.
Németországban a Wilden cégnél tanultam fröccsöntõ szerszámot tervezni. Több hetet kint töltöttünk. Fiatal mérnökként egy tõlem pár évvel fiatalabb csapattal és egy nyugdíjas bácsival voltunk. Abban az idõben volt kint egy akció a Német Vasutaknál (DB), miszerint pénteki indulással és hétfõi érkezéssel kedvezményesen át lehetett utazni az országot. Akkor kettesben voltam a nyugdíjas bácsival. Mi nem csak egy irányban utaztunk át, hanem a lehetõ legnagyobb körben utaztuk be az országot. (Akkor még létezett az NDK is. Itt akkor nem voltunk.) A 3 éjszakából a középsõt töltöttük szállodába. A másik kettõt vonaton.
Mindent összevetve nagyon szeretem az összes közlekedési eszközt a kerékpártól a repülõig. A vasúti utazás nagyon nagy kedvencem és imádok autót vezetni. Különösen hegyi, szerpentines környezetben. Mindezeket útjaim során meg is kapom. Hatalmas öröm és boldogság ez számomra. Az öröm és a boldogság mellett azonban munka is.
A kihívások alkalomról alkalomra változnak. Elõször még szinte mindent tudtam. Kanadában a program jó része pedig már csak ott, a megérkezésen után derült ki. Sõt volt már olyan utam is, ahol a kísérõm tudta csak az utat. Én nem ismertem sem az uticélokat, sem a feladatot, amiért menni fogok. Valószínűleg nem hittem volna el, ha vki elmeséli elõre, mit fogok ott majd csinálni. Mindenesetre mindig hatalmas élmény, amikor az ember érzi, amiért elindult, azt sikerült teljesíteni. Az az a pont, amikor az ember hálát mond a segítõknek, akik felkészítették, elkísérték az útra, védelmet biztosítottak és támogatást nyújtottak. Függetlenül, hogy fizikai személyekrõl beszélünk vagy sem.
Felsõbb kérések iránti elkötelezettségem - Egy korábbi munkahelyemen történt.
Hol volt, hol nem volt, réges régen, amikor még ennél a cégnél dolgoztam, volt egy
álmom. Az álmomban az szerepelt, hogy az egyik kolléganõmtõl bocsánatot kell kérnem,
amiért egy korábbi életben megöltem õt. Az álomban szerepelt az illetõ neve is.
Reggel úgy ébredtem, hogy minden részletre pontosan emlékeztem.
Az ébredés után azt mondtam magamnak, hogy ez képtelenség. Az illetõ teljesen
hülyének nézne. És meg is érdemelném. Egyszóval elvetettem a felmerült kérdést.
A következõ 1 hónap rendkívűl érdekes volt. Kivétel nélkül minden éjjel pontosan
ugyanezt álmodtam. Az egy hónapi folyamatos bombázás után úgy döntöttem, ha ez
ennyire fontos, akkor teszek egy próbát.
Szépen lassan megpróbáltam körbejárni a témát, de nem ment. Ekkor megadtam magam és elmeséltem az illetõnek az egész álmomat. Az igazi megdöbbenés itt ért. Az illetõ számított erre a beszélgetésre. Meg kell mondjam, itt padlót fogtam. Sok mindenre számoltam, csak éppen erre a válaszra nem. Alapvetõen ez az oka, hogy, ha érkezik egy felkérés egy újabb utazásra, akkor ez és a többi utazással kapcsolatos álom és a hozzájuk kapcsolódó megéléseim, a 3D-s valóságom az, amelyik egyre biztosabbá tesz a felkérõ szavahihetõségérõl. Bár a biztonságom miatt még most is megvárom, hogy a megérkezett álom valahogy ismétlõdjék.
Azt is szeretném elmondani, minden út várakozással tölt el. Vajon miért megyek oda, vajon mit fogok kint csinálni? Sokszor izgulok is az elindulás elõtt, vajon megtalálom azt a helyet, a célt, amiért elindultam? Találkozom azzal a személlyel, lénnyel aki vár rám? Ez az izgulósos állapot ma is meg van, pedig már régen túl vagyok az elsõ próbán. Sokszor már ott kiderül az ok. Sokszor csak ha már haza jöttem, de olyan is volt, hogy csak hónapokkal késõbb értettem meg, fogtam fel.
Az utak
Az utak egy része publikálható és persze van olyan része, ami nem. A tervezett útjaimról sem szeretnék beszélni. Hogy egy útból mi valósul meg, az egyre inkább úgy is csak ott, helyben derül ki. A lehetõségek, a köztes információk maximum nekem érdekesek, hogy milyen közbülsõ pontokon keresztül jutok el A-ból B-be. Végül is az a cél, hogy megtaláljam a legrövidebb, erdõn keresztül vivõt.
2007 Írország - Moylough - 4 nap, utazás autóval, repülõvel, menetrend szerinti távolsági busszal
2009 Kambodzsa - Siem Reap (Angkor) - 8 nap, utazás repülõvel és a helyi specialitásokkal
2009 Kanada - Quebec tartománya - 9 nap, utazás repülõvel és bérelt autóval
2009 Szádelõ, Szádvár, Derenk - pár nap, utazás személyautóval
2010 Mongólia - fõként Ulaanbaatar - 9 hét, utazás vonattal, a Transz-szibéria expresszel
2010 Bosznia és Hercegovina - pár nap, utazás egyszer csoporttal és egyszer személyautóval;
Kedves Olvasóm!
Ha vki a leírt történetek után azt gondolja, tudnék segíteni az utazásának megszervezésében, részben vagy teljes egészében rám bízná, esetleg az útjára kísérjem is el, akkor kérem keressen meg egy e-mail-lel.Köszönöm!