Kanada - Quebec
2009. május
A felkérés, hogy utazzam Kanadába, Siem Reap-ben (Kambodzsa) érkezett.
Itthon indulásom előtt 2 helyet azonosítottam be, ahová szerettem volna eljutni. Az egyik
a sarkkörön túlra, ide nem jutottam el és egy vasércbánya közelébe. Az
elsőről az éreztem, ott találom meg életem párját. A második a hitemről szólt és szól
mind a mai napig. Itt ugyanis kaptam házi feladatot is, amit a mai napig nem sikerült
teljesítenem. Ez a második ok, felismerés, amiért érdemes volt elkészíteni ezeket az oldalakat.
Felkészülés
Még ekkor is 3 műszakban a Lufinál dolgoztam. (Lufiról bővebben lásd a kambodzsai leírást). A Lufi abban
az időben Kanadában 3 helyre repült. A 3 helyből az volt a meghatározó, honnan tudok nem túl sok autózással
továbbrepülni a sarkkörön túlra, Hall Beach-re. A kanadai First Air légitársaság repül oda pl. Ottawából.
Ezért esett a választás Montreálra. Az indulás előtt nem sokkal kiderült, az egyik Tan Kapujabeli
osztálytársnőm, barátom, a lányával tartózkodott abban az időben Montreálban. Köszönöm, hogy az első
délutánomat, éjszakámat velük tölthettem. Az Ottawa-Hall Beach repülőjegy ára a híresztelésekkel szemben elég
magas volt. Itthonról nem tudtam internetes repülőjegy foglalással élni, mert a bankkártya legnagyobb
választható kerete sem érte el a megkívánt értéket. Ezért arra számoltam, majd kint Ottawában megveszem
a további jegyet. Volt aki azt mondta, helyben vásárolva jóval olcsóbb lesz a jegy.
A további éjszakákra szállást nem foglaltam. Éreztem ott alszom, ahol utolér az éjszaka.
Ezért hálózsákot vittem magammal.
Az út teljes időtartamára autót béreltem, mert Hall Beach-i út előtt és után pár napot szabadon hagytam a
Kanadával való ismerkedésre. A két szakasz annak ellenére, hogy közben néhány napot nem használtam volna
az autót, drágább lett volna, mint egyben az egész időtartamra a bérleti díj.
Szállás
Az első éjszaka kivételével, amit vendégségben töltöttem, minden éjszakámat hotelben, motelben vagy kempingben lévő faházban töltöttem. Mindig ott kerestem szállást, ahol utolért az este, az éjszaka.
Utazás
A Budapest-Frankfurt és Frankfurt-Montreál útvonalon utaztam a Lufival. Szerencsére oda és vissza
is felfértem a gépre. A Montreáli repülőtéren várt egy szép piros autó, ami nagy szolgálatott tett.
Kb. 5 ezer km-t autóztam a következő 7 napban. Reggel nem túl korán felkeltem és mentem, amerre a
szívem azt mondta erre. A legkésőbb este 11-ig. Ez a vasércbánya környezetében volt.
Gyakorlatilag Quebec összes főbb útvonalát bejártam. A felszíni vasércbányák irányában több, mint
100 km-t földúton autóztam.
Az ottawai indulásig volt pár napom. Ebben a pár napban Waswanipi indián falut látogattam meg a
Montreálban számomra szállást és programot biztosító barátom javaslatára. Érdekes, a javaslatát
mennyire gyorsan és könnyen fogadtam el.
Az Ottawa-Hall Beach távra nem kaptam repülőjegyet. Egészen pontosan az út második szakaszára.
Ezért a programomat ismét átszerveztem. Ekkor indultam a felszíni vasércbányák felé. Ami
eredetileg is tervben volt.
Étkezés
Az első nap után leginkább böjtöltem. Ha úgy éreztem szükségem van energiára, akkor otthonról
vitt mézet és kenyeret fogyasztottam. A palackozott vizet kint vettem.
A 9 napból 2 teljes napot repülőn töltöttem. A teljes utazás gyakorlatilag biztosítva volt. Szállást előre nem foglaltam, de ez inkább előnyömre, az út előnyére vált. Kanadai utazásom során végig autóval közlekedtem, így részletkérdés volt a csomagjaim mérete és db száma. Viszonylag sok téli ruhanemű volt nálam, bár nem volt rájuk szükségem.