Idézetek
Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad, és mindegy, kivel élsz
120-121. oldal
A nők vezetik a férfiakat a szív útján
Egyszer egy férfi a következőt mondta nekem: „Egy nő, ha szeret, nem követel semmit. Nem akarja, hogy a férfi eltartsa vagy védelmezze; egyszerűen annyit akar, hogy szeressék." Megtanultam, hogy a nőnek azért van szüksége erre a szeretetre, hogy teljes egészében belső érzékelésére összpontosíthasson, nyugalomra leljen, és rátalálhasson a saját belső teljességére. Összességében tehát azért, hogy saját szeretetében megtalálhassa és megérezhesse önmagát. Egy nő csak innen kiindulva fedezheti fellépességeit, erőtartalékait és természetes bölcsességét.
Azok a férfiak, akik megtapasztalták, mi történik egy nővel, aki valóban így érzi magát, és azok a nők, akiket ilyen módon teljessé és egésszé tudott tenni egy férfi, már nem hagyják, hogy pótlékokkal kábítsák el őket. A legtöbbször nagyon bátran kiállnak önmagukért, esetleg mindent kockára tesznek: a karrierjüket, a társadalmi elismertségüket vagy a szociális biztonságukat. Azok a férfiak s nők, akik valóban kiegészítik egymást, megváltoztatják a világot.
152. oldal
Időközben meggyőződésemé vált, hogy ha valaki valóban kiegyensúlyozott, beteljesülést nyújtó kapcsolatban akar élni, akkor készen kell állnia arra, hogy lemerüljön a létezése mélyére. A lénye legmélyén végső soron minden ember spirituális lény, még ha a mai társadalom lépten nyomon azt is akarja elhitetni velünk, hogy az ember nem más, mint tökéletesen szervezett és felépített fogyasztógépezet.
164-165. oldal
Ezen a ponton szeretném elmesélni Önnek egyik kedvenc történetemet. Egy férfi azt álmodta, hogy Istennel sétál a tengerparton. Az égen, mint egy mozivásznon, végignézte élete egyes eseményeit, és minden epizód nyomokat hagyott a homokban. Amikor visszanézett, néha egy pár lábnyomot látott, néha kettőt. Azt is észrevette, hogy a legnagyobb válságok és problémák idején mindig csak egy pár lábnyom van a homokban. Ezért megkérdezte Istent: „Uram, észrevettem, hogy életem nehéz időszakában mindig csak egy pár lábnyom maradt a homokban. Pedig megígérted, hogy mindig mellettem maradsz. Nem értem, miért hagytál el mindig akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád?" Az Úr így válaszolt: „Kedves barátom, nagyon szeretlek téged, és sohasem hagynálak el. Azokon a napokon, amikor annyira szenvedtél, és akkora szükséged volt a segítségre, azért látsz csak egy lábnyomot, mert akkor a karomban hordoztalak."
174-175. oldal
Végezetül még egy rövid bölcsesség Chuck Spezzanótól:
A gyengeségeitek kapuján át juthattok el az erényeitekhez és az erősségeitekhez. A fájdalmak kapuján át juthattok el az örömhöz és a jókedvhez. A félelmeitek kapuján át juthattok el a biztonsághoz és a védelemhez. A magányotok kapuján át juthattok el a szeretetre, beteljesülésre és összetartozásra való lépességetekhez. A reménytelenségetek kapuján át juthattok el az igaz és megalapozott reményhez. A gyermekkori hiányaitok és problémáitok kapuján át juthattok el a jelenlegi beteljesüléshez.
193-194. oldal
Mindig arról álmodozunk, hogy majd csodák történnek a kapcsolatunkban, pedig a valóban létező egyetlen csoda a megbocsátás. Bármelyik pillanatban lehetőségünk van arra, hogy előidézzük ezt a csodát. Csak mi döntünk arról, hogy tovább bosszankodunk-e, vagy végre elengedjük az egész történetet. A mi érzékelésünktől függ, hogy síkos békabőrt érintünk-e meg, vagy egy elvarázsolt, szabadulásra váró herceg szívét. Bármelyik pillanatban elhatározhatjuk, hogy megszabadulunk a régen bennünk lévő haragtól. Ha megváltozik a szemléletmódunk, és megnyílunk egy új felfogás előtt, egyszerre bekövetkezik a csoda. Ám ezt nem tudjuk akaratunkkal kikényszeríteni - kérni kell.
231. oldal
Hagyjon fel a hiába való vágyakozással. Ne várjon arra, hogy egyszer csak felbukkan a tökéletes partner, aki valóban méltó az Ön szerelmére. Ne égjen a szívében csillapíthatatlan bosszúvágy, ha valaki másmilyen vagy másképp viselkedik, mint ahogy azt Ön igényelné. Ne várja, hogy kialakulnak az ideális körülmények ahhoz, hogy végre igent mondjon, összeköltözzön vagy összeházasodjon a párjával, és gyermeket vállaljanak. Ehelyett határozza el, hogy amilyen gyakran csak lehet, megpróbálja felismerni az életében megjelenő emberekben az isteni szikrát, lényük lényegét, és erre irányítja a szeretetét. Ez a szeretet az ég ajándéka - és mégis tudatos döntés eredménye. Minden nap, minden órában, minden percben tudatosan választhatja a szeretetet - de ki is zárhatja életéből. Ám ha úgy dönt, hogy kibontakoztatja az életében a szeretetet, akkor kitartásra és önfegyelemre lesz szüksége.
236. oldal
Ha szeretet nélkül adunk, belül egyre inkább kiüresedünk. Egyre gyakrabban ébred fel bennünk az érzés, hogy mi magunk nem kapunk eleget. Pedig igazán adni csak akkor tudunk, ha készek vagyunk elfogadni azt, ami a legjobb nekünk. Azaz csak akkor tudunk igazán adni, ha előbb megtanuljuk szeretni és értékelni önmagunkat.
237. oldal
A párkapcsolat személyiségfejlődésünk akkumulátora. Sehol máshol nem ismerhetjük meg magunkat pontosabban és alaposabban. A társunkhoz fűződő kapcsolatunkban világosan megmutatkozik minden, ami elválaszt bennünket saját magunktól. Minél közelebb kerülünk egymáshoz a társunkkal, annál nagyobb lesz az esélyünk önmagunk megismerésére. Annál pontosabban láthatjuk mindazt, amit eddig saját magunk előtt is titkoltunk, és a lelkünk legmélyére száműztünk. Bármennyire kellemetlennek tűnik is kezdetben, a párkapcsolat lehet a legeredményesebb út önmagunk transzformálásához. Minden mégoly fájdalmas lecke is arra szólít fel, hogy továbbhaladjunk, és a következő állomáson már sokkal több közelséget és önbizalmat érzünk.
241. oldal
Végül úgyis mindig arra szólít fel az élet, hogy kössünk békét a világgal, és fogadjuk el olyannak, amilyen. Nem arról van szó tehát, hogy meg kell találnunk a tökéletes társat - hanem arról, hogy vissza kell kapnunk az életünket. Ezt senki más nem teheti meg helyettünk.